A jövőbelátás elképzelhetetlensége

Természetesen azzal kezdem, hogy bár nagy segítségemre volna, a jövőbelátás képessége nem áll a rendelkezésemre. Persze szerencsére. Sivár élet várna rám, ha elmaradnának a meglepetések és elképedések a kifürkészett jövő miatt.

Eljátszani a gondolattal, hogy milyen világba kerülünk húsz év múlva lehet szórakoztató, elgondolkoztató. Egyetlen probléma, hogy húsz év egészen hosszú idő, valahogy mégiscsak rövid.Szerencsés esetben elkerülhetetlen a számonkérés. Elképzelhetetlennek vélem, hogy ne szemlesütve olvassam ezeket a sorokat húsz év múlva. Ezt meg ki gondolta volna?

Mi a nehezebb, a társadalmi változások előrejelzése, a technológia fejlődésének az ütemének, irányának a megítélése, vagy a saját személyes életem előrelátása? Azt hiszem, a meglepetéseket ez utóbbiból hagynám ki a legszívesebben. Akkor már olyan rossz nem lehet. De mi a helyzet a többivel? A tudomány pontos ismeretek halmaza. Talán itt lenne a legkönnyebb dolgunk. A tudomány és a technika folyamatosan fejlődni fog. Húsz év múlva egészen biztos, hogy sokkal többet fogunk tudni a világról, mint jelenleg. Miért? Egyszerű a válasz, mert eddig mindig így volt. Húsz évvel ezelőtt bár már volt színes tévé, még mindig fekete-fehér tévén néztük a két szobaantennával fogható két csatornát. Számítógépet már láttunk a Deltában, a vonalas telefonon csak azzal tudtunk beszélni, aki éppen a hívott telefon közelében volt. Jelenleg a műszaki áruházak a virágkorukat élik. Termékeik magával ragadják az ember képzeletét. A plazmatévék, a hordozható számítógépek és a internetezésre is alkalmas telefonok legújabb verziói újabb és újabb megszerezendő célként lebeg az emberek szeme előtt. Végérvényesen a fogyasztói kultúra részesei lettünk? Remélhetőleg nem, sőt bizonyosan nem de hogy mi a társadalmi fejlődés lépcsőjének következő foka, talány.

Tudomány és technika

A klasszikus newtoni fizika szerint ha ismerjük egy rendszer kezdeti állapotát  és rendelkezésünkre állnak a rendszert leíró törvények, akkor meg tudjuk határozni a rendszer állapotát tetszőleges időpontban. Ennek az elméletnek az eleganciája már a megalkotásakor is problémásnak látszott. Az első nehézséget statisztikus hőelmélet okozta. Az itt megjelenő véletlen folyamatok bizonytalanná tették a determinisztikus világképet. A végső csapásra viszont a huszadik századig kellett várni, amikor Heisenberg határozatlansági relációja megkérdőjelezte a teljes megismerés lehetségességét. Ha már a rendszer jelenlegi állapotát sem tudjuk meghatározni, hogyan valósítható meg, hogy a jövő bármelyik pillanatáról bármilyen kijelentést fogalmazzunk meg? A fantáziának, szerencsére, ez nem lehet akadály. Az elképesztően termékeny tudományos fantasztikus irodalom számtalan lehetséges jövőverziót állított fel. A többségük csupasz fantazmagória marad, de már a nagy számok valószínűségének a jellege miatt is lesznek olyanok, amelyek közelebb fognak állni a valósághoz.

Hajlamosak vagyunk összemosni a tudomány és technika fogalmát. Kapcsolatuk megkérdőjelezhetetlen, de fejlődési dinamikájuk aszinkron. Hol egyikre, hol másikra esik a hangsúly. Jelenleg a technikai fejlődés látszik látványosabbnak, amelynek az elméleti tudományos megalapozása a tizenkilencedik-huszadik század fordulójától a második világháború kezdetéig tartott. A technikai újdonságok áradása láttán az az érzés, mintha a fejlődés határa a csillagos ég lenne. Valószínű, hogy a technológiai fejlődés átmeneti megtorpanása előtt állunk. Elérkezünk az adott körülmények által adott határainkhoz. A fejlődési hangsúly ismét a tudomány elméleti részére kerül. Valószínűsíthető, hogy közeljövőben a alaptudományok fizika, kémia, biológia határai kapnak új lendületet. Izgalmas felfedezések várnak a biokémia és biofizika, vagy akár a bioinformatika területén, amelyek egy új technológia fejlődésnek lesznek az alapjai. 

Húsz éven belül a nappalikba költözhet a  három dimenziós televízió, és a brazil szappanoperákból élethű könnycseppek hullhatnak a fejünkre. A jelenlegi web 2.0.-át lecseréli a szemantikus web, amely az interneten található tartalmak jelentéstani keresését fogja megkönnyíteni. A metrón, a villamoson újságok helyett kis képernyős telefonjaikat fogják bámulni az emberek, fülükben az elmaradhatatlan miniatűr hangszórókkal hermetikus burkot vonnak maguk köré. A gyerekeink fülébe ültetett csippel és egy digitális térkép segítségével minden lépésüket követni tudjuk.

Társadalom

Bizonyos elméletek szerint az emberiség civilizációs középpontja kelet felől nyugat fele tart, éppen ellentétesen a Föld forgási irányával. Elképzelhető, hogy valamiféle megnevezhetetlen egyensúlyt teremt a földi világ fennmaradásához. Az első nagyhatású civilizáció Egyiptom és Mezopotámia földjén alakult ki, majd a vezető szerepet az ókori Athén vette át. Őt követte a római birodalom, majd Európa nyugati fele az olasz reneszánsszal, XIV Lajossal, a viktoriánus Angliával. Ezután a civilizáció központja új területeket hódított meg, így került át kezdetben Amerika keleti partvidékeire. Jelenleg az Újvilág nyugati vidékein tanyázik, de a világ illúziógyárában, Hollywoodban már egy ideje megjelentek az ázsiai befektetők. Nem kell nagy jóstehetségnek lenni, ahhoz, hogy felismerjük, hogy a következő nagy hatalom amely meg fogja határozni a civilizáció jellegét, az Kína lesz. Már ha Kínának lesz kedve a jövő szuperhatalmává válni. Korántsem biztos.

A történészek talán megirigyelték a természettudósok termékenynek tűnő determinisztikus módszereit és a történelmi folyamatok vizsgálása során is próbáltak felfedezni bizonyos törvényszerűségeket. Mindenekelőtt megfigyelték, hogy az élő szervezethez hasonlóan a civilizációk is életciklussal rendelkeznek. Születnek, virágoznak majd elpusztulnak. William McGaughey Five Epochs of Civilization című könyvében mindeddig négy nagy civilizációt különböztet meg. Az első civilizáció születése egybeesett a egyiptomi és mezopotámiai városállamok kialakulásának az időszakával. Csúcspontja a négy nagy birodalom: a Római, a Párthusi, a Kusán valamint a Han Birodalom virágkora. Jellemzője a letelepedett földművelő és a nomád életmód között zajló folyamatos harcok.

A második nagy civilizáció kora a nagy világvallások kialakulásával kezdődött. Viszonylag rövid időn belül a civilizált társadalmak legfőbb hatalmává váltak. Hanyatlásuk a hatalmi pozícióinak megtartása miatt vívott erőszakos háborúinak a következménye.

A harmadik nagy civilizáció születése a reneszánsz kialakulásával kezdődött, amikor az ember érdeklődése a szakrális világról áttért világi területekre. Megjelenik a nyomtatott könyv mint a kultúra hordozója. Itáliában az újonnan megnyílt nagy egyetemek a művelődés addig soha nem tapasztalt terepeit nyitották meg. Ettől új fejlődési lendületet kaptak az empirikus tudományok.

Az iparosodott társadalmak megszabadulva a létfenntartás mindennapos kihívásaitól, kialakították azt a jóléti társadalmat, amely  a negyedik civilizáció alapja lett. Ez a híradás és szórakoztatás kultúrája, melynek új médiumai  a telefon, rádió, televízió, mozi. A hedonista társadalom feloldódik a fogyasztói kultúra dionüsszoszi orgiájában.

Áttekintve a nagy történelmi civilizációk sorát, néhány közös jellemzőt találhatunk. Amikor egy merőben új, fejlettebb kommunikációs csatorna lép színre, teljességgel megváltoztatja az addigi kulturális paradigmát, és a következő kor alapjait határozza meg. Ezen technológiák a birtoklása friss hatalmi, politikai struktúrákat épít ki. Minden civilizáció megteremti a maga "vallását", ami megadja a kor morális kereteit. A civilizációk követik az organikus világ életciklusát,  kezdetben, az ifjúkorban gyors növekedés, intenzív kulturális élet jellemez, majd eljön a felnőttkor, amely az új birodalmi szerkezetek kialakulását hozza maga után. Végül elérkezik a birodalmak olykor erőszakos hanyatlása. Az új civilizáció ellenpontként jelenik meg az előző civilizációval szemben. Így az új világ elsősorban a két civilizációval megelőző struktúrákat éleszti fel demokratikusabb formában.

Hogy mi várható az elkövetkező húsz évben? 

egy új civilizáció kialakulását vetíti elő, amelyben az új kultúrahordozó médium az internet. Ha nem téved, akkor az elkövetkező években egy intenzív, izgalmas kultúra kialakulásának leszünk a részesei. A demokratizálódási folyamatok tovább fognak folytatódni. A háborúk remélhetőleg a kibertérbe helyeződik át, ahol talán emberélet nem lesz veszélynek kitéve, de fogcsikorgatva fogjuk őrizni a törékeny virtuális illúziónkat Az ásványi anyagok helyett az információ birtoklásáért fogunk harcolni.

Én és a világ

Lehet, hogy ennek a témának az eredménye, az utóbbi időben olyan regények akadtak az utamban, amelyek bizonyos szempontból megpróbálják előrevetíteni az előttünk eseményeket. Nem fest túl szépen jövő. Talán Dosztojevszkijnél olvastam egykor, hogy az orosz ember nosztalgiával gondol a múltjára, elégedetlen a jelenével és retteg a jövőjétől. Esetemben - talán mert nem vagyok orosz - rettegésről nincs szó, kíváncsiságról annál inkább. Nem hiszem, hogy  élhettem volna szerencsésebb korban. Ha továbbra is kitart a jószerencsém, akkor húsz év múlva a világgal megbékélt ötvenesek életét fogom élni. Le fognak nyűgözni a technikai újdonságok, még ha egyre több erőfeszítésembe fog kerülni a használatuk. Továbbra is tanítani fogok.